Kedves Olvasó!

Tudta Ön azt, hogy az „Ez sem tanult Várdai Pál udvarában” közmondásnak köze van Várda faluhoz is? Várdai Pál egykori esztergomi érsek, pápai követ és királyi főkancellár a Várda községet egykor birtokló Várdai család sarja híres volt a sima, udvarias, intelligens modoráról. Az ezzel ellenkező beállítottságú emberekre mondták az idézett közmondást.

Vagy hallott-e a Kisvárda kocsmáról, amelyik a hetesi út végén híres és hirhedt betyárcsárda volt?

Vagy azt tudta-e, hogy a középkori Várda a mai temető helyén és környékén terült el. – Hogy ott a temető területén volt az első deszkatemploma a településnek?

Ezer- és ezer érdekes adatot olvashatnak a hamarosan megjelenő Várda monográfiája című könyvben. Legyen alkotó, járuljon hozzá a könyvhöz. – Amennyiben van Önnek régi fényképe Várdáról, a faluról, eseményekről, a vasútról, bármiről, ami legalább 30-50 éves kérem adja kölcsön illusztrációnak a kiadványhoz.

Fél órára kérjük kölcsön, amíg lemásoljuk. Ha illik a könyv tartalmához közzé tesszük. Várjuk a fotókat! Ha Önnek van ilyen kérem jelentkezzen a Polgármesteri Hivatalban.

Telefonszám: 82/589-008, E-mailben: Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezd a Javascript használatát, hogy megtekinthesd. , vagy személyesen.

Köszönjük:
Varga András polgármester

Gyertyánosok, tölgyesek alkotta erdők, szelíd patakvölgyek közelében, szemet gyönyörködtető virágos utcák, gondozott szép porták sokasága és egy nagy festő frissen élő emléke - ez Várda. Nem véletlen, hogy a neves képzőművész Szász Endre itt telepedett le, s életének utolsó otthonává varázsolta a régi kúriát. E kicsiny falut a pezsgő élet, a gyarapodás vágya, a szellemi nyitottság és a vendégszeretet jellemzi.

Somogy megyében, Kaposvártól északra fekszik ez az alig félezres lélekszámú zsáktelepülés. Várda a Kaposvárt Fonyóddal összekötő úton érhető el. Közvetlenül az országút mentén fekszik az újtelep, onnan egy kilométerre pedig a régi településrész, s a kettőt egy szilárd burkolatú út köti össze.

Várdára érve rögtön szembetűnnek a virágokkal teleültetett árokpartok, parkok, porták s a gondozott gyepszőnyeg. A régi faluba érve a szoborparkkal találkozunk először, itt áll a Nepomuki szobor, a tűzoltó szekér valamint több, a Szász Endre vezette alkotótáborban készült emlék.

A régi faluban számos XX. század elején épült ház is látható, közülük hetet helyileg védetté nyilvánítottak. A fő utcán szinte egymás szomszédságában áll az 1725-ben épült római katolikus templom, a régi postaépület, a református kápolna, illetve egy mintagazdaság, amely a maga nemében egyedülálló középparaszti birtok, házzal, istállóval, magtárral és melléképületekkel. Ennek zöld bokrokkal és színpompás virágokkal teli udvara szintén figyelemre méltó.

A település öt kilométerre fekszik a desedai Gombás parkerdőtől, három kilométerre a víztározótól, s mindössze nyolc kilométerre a festői szépségű alsóbogáti halastavaktól. Vasútállomása a Kaposvár-Fonyód vonalhoz tartozik, ám ez egyre kihasználatlanabb, s inkább az autóbuszt részesítik előnyben a helybeliek. A főút mellett, az új falurészen félóránként állnak meg a Balaton-partról, Hévízről, és a Belső Somogyból érkező távolsági buszok, a régi faluba viszont a munkához és az iskolához igazodó járatok mennek csak be.

Somogy Megye Közgyűlése négy éve döntött arról, hogy évente egyszer, vízkeresztkor, a megyenapon Örökségünk - Somogyország kincse néven címet adományoz az épített és a természetes környezeti, kulturális értékek, illetve különleges teljesítmények elismerésére, amit magánszemélyek vagy közösségek hoztak létre. Az elismerésből évente legfeljebb tíz adható. Az első évben 9, azt követően 10-10 érték kapta meg a címet, az ezeket ábrázoló aranyozott miniatűrök a Megyeháza Címertermében láthatók.
Az elmúlt évben több mint félszáz javaslat érkezett. A kuratórium közülük választotta ki a közgyűlés elé terjesztett tíz ajánlatot, amelyeket a testület egyhangúlag elfogadott, köztük Szász Endre életművét.

Szász Endre Munkácsy-díjas festőművész életműve (1926-2003)

A kortárs somogyi képzőművészet kiválósága 1926-ban született Csíkszeredán, de a kaposvári Somssich Pál Gimnáziumban is tanult néhány évig. A Képzőművészeti Főiskolán Szőnyi István tanítványa volt. Rendkívül virtuóz festőtechnikával fordult a képzőművészet felé, s nemcsak idehaza, hanem külföldön is rövid idő alatt az egyik legismertebb festőművészünkké lett. Életének utolsó két évtizedét Várdán töltötte 2003. augusztus 18-án bekövetkezett haláláig. A világ jelentős nagyvárosaiban rendeztek kiállítást képeiből. Életművét azonban nemcsak festmények, grafikák jelentik, hiszen díszlet-, üveg- és textiltervezőként is ismert volt.
Tevékeny élete során számos kitüntetésben részesült; a Munkácsy-díjas festőművész 1993-ban Somogy megye művészeti díját, 2002-ben Somogyért kitüntető díjat kapott és Várda díszpolgára címmel is elismerték művészetét, munkásságát. Megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend tiszti és középkeresztjét is.

Szorgos kis kezek hajtogatták a textíliákat, varrták a gombot Török Emőke babakészítővel. Bár a tű olykor a törpe ujjuk hegyét is érte, mégsem adták fel az aprólékos munkát a gyerekek.

Így megy ez már évek óta ilyentájt a várdai alkotótáborban, melyet az egykori Szász-alkotótáborok mintájára rendeztek meg ezúttal is, immár harmadik alkalommal. A hagyomány ugyan művészpalántákat követelne, ám a festőművész halála óta újjászervezve, a szépre fogékony gyerekeknek találnak ki programokat a szervezők.

Varga András polgármestertől megtudtuk: a legtöbb táborlakó visszatérő vendég. Az idén helyhiány miatt jelentkezőket kellett visszamondani, mert a férőhelyek már áprilisban beteltek. Döntően a falusi iskola keretében korábban már Várdán járt kaposvári tanulók, kinizsisek, kodályosok, illetve gárdonyisok alkotják a harmincfős csapatot, kiegészülve várdai és kaposgyarmati fiatalokkal.

Alkotó kis kezek Várdán

A népes gyerekhadnak folyamatos munkát, egyedi élményeket, tartalmas programokat biztosítanak a kaposvári pedagógusok, népművelők, kézműves mesterek. Idén Takács Tamara fazekas, népi iparművészt is meghívták a szervezők, nem csoda hát, hogy a várdai faluházat szebbnél szebb agyagpillangók lepték el. Míg a tábor egyik mozgatórugója, Ácsné Dóczi Éva origamiművész tanításának hála, szemet gyönyörködtető papír királylányok és virágcsokrok születtek a gyerekek kezei között.

Ifjabb Jancsekity János népi iparművész a fafaragás rejtelmeibe avatta be a tanulókat, de megismerkedhettek a foltvarrás és a batikolás technikájával, valamint a népi gyermekjátékokkal is a diákok.

A hét elején kissé szomorkás időjárás sem szegte a gyerekek kedvét, délutánonként virágokkal és a Madárbarát Mintakerttel ismerkedtek, míg esténként Figura Ede zenés műsorát hallhatták, táncházat és vetélkedőt rendeztek nekik.

Dátum: 2010. június 27. - Írta: Meiszterics Eszter - Cikk forrása: Sonline

Képgaléria VIP Várdai Akotótábor